12

Sziasztoook :D Itt is a kövi rész ami az egyik személyes kedvencem :P ráadásul innentől lesz tényleg izgalmas a töri :)))

Liam

- Már ezer éve nem lógtunk együtt. - George hangja tele volt lenézéssel, ugyanis mikor meglátott a könyvtár előtt Liával kénytelen voltam neki elmondani azt, hogy korrepetálásra kell járnom. 

Fejemet elfordítottam és így pontos rálátást nyertem Liaára aki az egyik fa tövében ült és szokás szerint olvasott mint mindig ha az udvaron vagyunk. Tök fura, hogy nem mehetünk a tornaterem mögé cigizni. De nekem nem ér annyit, hogy kicsapjanak. 

Liát szerintem így is megbántottam valamivel. Ugyanis mióta a könyvtározni voltunk szinte alig szól hozzám valamit mikor nála tanulunk. Általában elém rak egy csomó könyvet, hogy olvassak míg Ő a házi feladatait csinálja majd mikor végez kikérdi a leckét, aztán rám parancsol, hogy oldjam meg a feladataimat amit Ő gyorsan átnéz és ha valami rosszul oldok meg tömören elmagyarázza, de úgy hogy ne kelljen sokat beszélnie. Kicsit sem kellemes az az egy és fél óra amit vele vagyok. Pedig eleinte azt hittem, hogy tök jó buli lesz. Az is volt egészen addig még el nem mentünk abba a könyvtárba és találkoztunk Georgeval. Legalább ha tudnám, hogy mit csináltam. 

Talán azon rágott be, hogy mikor kérte, hogy feleljek le az egyik kötelező olvasmányból én nem teljesítettem a kérését? Én egy szóval nem mondtam neki, hogy magamtól kimegyek felelni. Persze, hogy még több rossz jegyem legyen. Pedig én tényleg elkezdtem olvasni az a vacak könyvet és tíz oldalig el is jutottam, csak aztán valami oknál fogva bealudtam. Egyszerűen annyira unalmas volt, hogy elnyomott az álom. Nem értem, hogy miért nem tudja Ő tömören elmondani, hogy miről szól. Szerintem sokkal könnyebben megjegyezném és akkor talán még ki is mernék menni felelni.

- Akár mennyire is fáj beismernem, de igazad van. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor cigiztem utoljára. Sőt kocsmát az utóbbi időben csak újságokban láttam. - kontrázott rá Josh teljesen meggyötörten. Vicces volt ugyanis miközben beszélt úgy olvasta a fizika könyvét is. Az utóbbi időben a tanárok rászálltak és szinte minden órán feleltetik. Hála a szüleinek és a bébicsőszének aki egész nap terrorizálja a tanulással. Utálok Liához járni korrepetálásra, de inkább Ő mint egy bébicsősz.  - Össze kéne hoznunk valamit valamikor.

- Liam Te mit szólsz? - nézett rám George mire én elkaptam a tekintetemet Liáról. Fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom. Karen és Jack még mindig tök pipa rám és még mindig sehova nem engednek el egyedül. Biztos, hogy nem engednének el, ráadásul nem Joshal és Georgeval akiről tudják, hogy mit csinálnak. 

Viszont ha megerőltetem magam akkor simán ki tudom Őket játszani. Ugyanis általában mindig visz valaki korrepetálásra és az utóbbi időben már Louis sem várja meg, hogy tényleg be-e megyek Liáékhoz. Szóval simán kihagyhatok egy órát, Liát szerintem úgyse nagyon fogja zavarni, hogy megye-e vagy sem.

- Megoldható. - vontam vállat mire a két srác szeme boldogan felcsillant és azt kezdték el tervezgetni, hogy hol találkozunk. Én csak csendben hallgattam és próbáltam elnyomni a lelkiismeret furdalásomat. De mit érdekel engem Lia? Semmit nem tud rólam és arról, hogy min mentem keresztül. Ő csak parancsolgatni tud, meg játszani az eszét. Amúgy is már kezd az agyamra menni a bunkóskodása. 

§§§

Zayn vezetett, Niall az anyósülésben ült Harry pedig mellettem hátul miközben mind a hárman valami filmről beszéltek amire ma mennek.

- Szóval Te ,egy és fél órát vagy korrepetáláson és addigra simán véget ér a film, úgyhogy ha késünk ne mozdulj el innen. - magyarázta Zayn mikor megállt Liáék háza előtt. Én erőltetten bólintottam egyet. Ha tudnák, hogy én ma nem is fogom látni Liát. - Liam komolyan beszélek. Ne hidd azt, hogy bolondot fogsz űzni belőlünk.

- Mikor csináltam én már ilyet? - húztam fel az egyik szemöldökömet majd kiszálltam az autóból és csiga lassú tempóval elindult a kapu felé. Mikor ráléptem a járdára Zayn beindította az autó motorját majd pár másodperc múlva elhajtott. Isten milyen könnyű még mindig őket átverni.

Megigazítottam fejemen a sapkámat pont akkor mikor egy csapat srác sétált felém élükön George és Josh. Mikor tisztes közelségbe értek az összes lepacsiztam és egy pillantás nélkül elmentem Liáék háza mellett. 

- Hogy tudtál ellógni? - fordultam Josh felé akinek a szájában máris egy szál cigi lógott. Már tisztára elszoktam attól a látványtól, hogy cigivel járkál az utcákon. De valahogy nem is hiányzott. Komolyan mi ütött belém? 

- Azt mondtam, hogy jelentkeztem egy színjátszó körbe és ma délután gyakorolunk az egyik fellépésre. - vont vállat vigyorogva és erre én is elröhögtem magam ugyanis hirtelen elképzeltem Josht színjátszósokkal. Nem ezt nem lehet elképzelni ugyanis Josh tök vicces srác és soha nem tud komoly arcot vágni. Míg a színjátszósok egy csapat lúzer alkotja akik azt hiszik magukról, hogy nagy sztárok. - Ha nem tudtam volna ma sem ellógni akkor esküszöm felvágtam volna már az ereimet. Agyamra megy, hogy állandóan valaki a nyomomban van és megszabja, hogy mit csináljak. 

- Ismerős helyzet. Sehova nem mehetek a lökött unokatesóim nélkül. - mondtam undorodva. Legalább nem csak nekem kell szenvednem és Ő is átérzi a helyzetemet. És ez mind Niall végett van aki most nyugisan üldögél egy moziban, gondtalanul. 

- És akkor még ott van a korrepetálás is Liával. Komolyan mondom Téged jobban sajnállak mint magamat. - nevetett fel mire én lesütöttem a szemeimet ugyanis nem akartam azt hallgatni ahogy lemondja szegény lányt. Még ha ismerné Őt valójában. Jesszus mi van velem? Én most komolyan Liát védem?

George az egyik parkot vette célpontba majd mikor oda értünk levágtuk magunkat egy padra. Alig telt el pár másodperc mikor egy csikket nyomott az orrom alá közben pedig nevetett.

- Biztos hiányzott már. - vigyorogta én pedig hezitálva, de elvettem majd a számba tettem és meggyújtottam. Fura volt ennyi idő után az íze, de hazudnák ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Igen élveztem, hogy a méreg szétárad a testemben és ezzel elfeledteti a gondjaimat. Kényelmesen hátra dőltem és csak mosolyogtam azon, hogy mekkora egy elbaszott életem van. Mert az van ugyanis az nem normális dolog, hogy a füves cigiben lelem meg a boldogságom. Nem vagyok normális, hogy megint bele mentem ebbe az egészbe. - Beszélj már nekünk kicsit erről a Liáról. Ugyanis nekem eléggé felkeltette az érdeklődésem. Szívesen járnák hozzá én is korrepetálásra. - kacsintott rám George én meg unottan kiegyenesedtem és kifújtam a füstöt a számból.

- Egy idegesítő ribanc akit jól meg kéne már dugni. Csak idő kérdése és a kicsike könyörögni fog, hogy vigyem ágyba. Azt hiszi, hogy élvezem azt, hogy nála kell töltenem a fél délutánjaimat. - miért mondok én ilyeneket? Az ujjaim között pihenő csikkre pillantottam majd a többi srácra akik körülöttem álltak. Könyörgöm mondja azt valaki, hogy nem drog volt a cigiben. Miért nem tudok józanul gondolkodni? - Megvárom a tökéletes pillanatot és megfektetem. - akik jelen voltak mint felröhögtek azonban én nem nevettem velük mivel helyette más kötötte le a figyelmemet.

Méghozzá Lia aki az egyik fa mellett állt, arcáról pedig patakokban folytak le a könnyek. A szám kiszáradt miközben a szemeit törölgette. A hasam görcsbe rándult ahogy felálltam és elindultam felé és mikor közel értem hozzá meg akartam fogni, de ellökött magától.Soha nem láttam még ennyire összetörve. És én okoztam neki szenvedést.

- Komolyan csak azért voltál velem ilyen normális? Csak a bizalmamba akartál férkőzni, hogy aztán viccet űzz belőlem és a drogos haverjaidnak tudj mivel dicsekedni. - kérdezte csendesen én pedig csak a fejemet csóváltam hevesen. Ez nem igaz.

- Lia figyelj ez nem úgy van...- nyökögtem majd egy hirtelen mozdulattal eldobtam az ujjaim között pihenő csikket. Ettől az egész cigitől megváltozott a gondolkodásom. Józan ésszel soha nem mondtam volna ilyeneket Róla. - Valaki tudatmódosító szert tett a cigimbe. - mondtam keményen, mire Lia felröhögött.

- Azt akarod bevetni velem, hogy már akkor is be voltál szívva mikor az unokatesóid kitettek a házunk előtt és az helyett, hogy bejöttél volna inkább a drogos haverjaiddal jöttél ide? - húzta fel a szemöldökét kérdően mire én köpni- nyelni nem tudtam. Akkor meglátott mikor kiszálltam. Én hülye. Tudtam, hogy nem jó ötlet ez az egész. - Liam én bíztam benned! Teljes mértékben meggyőztem magamat arról, hogy meg tudsz változni. Büszke voltam rád amiért abba hagytad a cigizést és inkább a tanulásra koncentráltál és az unokatesóiddal is jól kijöttél. - bízott bennem és büszke volt rám. - Egy barom voltam ugyanis Te rajtad már semmi nem segíthet. És én még sajnáltalak...

- Engem nem kell sajnálnod. Eddig is nagyon jól megvoltam a segítséged meg a jó tanácsaid nélkül. - förmedtem rá durván. Engem senkinek nem kell sajnálnia. Utálom ezt a szót. 

- Pedig rengetegen sajnálnak amiért így tönkre teszed az életed. - válaszolta. - De rajtad kívül a nevelő szüleidet sajnálom még jobban, ugyanis Ők azon vannak hogy megvédjenek...- erre a kijelentésére arcon röhögtem. A nagynénémék segíteni akarnak rajtam? Inkább ők tették tönkre az életemet.

- Tündérke mondtam már, hogy ne üsd bele olyanba az orrod amiről fogalmad sincs. - nevettem fel kényszerből. Igaz a világ már forgott körülöttem a drog miatt, de úgy gondoltam, hogy ki kell magamból adnom a gőzt. - A drága és sajnálatra méltó nevelő szüleim miatt lettem ilyen. Azt hiszed, hogy élvezettel járok hozzád korrepetálásra? -a szám elé kaptam a kezem ugyanis ezt tényleg nem akartam mondani. Basszus most aztán tényleg megbántottam.

- Megnyugodhatsz ugyanis soha többé nem kell még csak a közelembe se jönnöd. - nézett a szemem közé meggyötört arcon majd sarkon fordult és szinte futva elrohant a közelemből, de előtte még hallottam azt ahogy felzokog.

Még pislogni is elfelejtettem ahogy a távolodó alakját néztem. Megbántottam pedig tényleg csak segíteni akart. Gratulálok Liam megint elűztél magad mellől egy olyan személyt aki igazán szeretett...

11

Itt is az új friss rész :D Tegnap a nap nézettség 970 volt o.O eszméletlen. Nagyon hálás vagyok érte :P Óh és ez a rész picit perverz lett..vagyis csak egy mondat xD

Lia

- Mikor jön megint Liam? - legszívesebben kifutottam volna már a világból, ugyanis mióta Kiara megtudta, hogy én korrepetálom Liamet azóta állandóan ez a témája. Tudom, hogy Harry miatt csinálja. De mit nem tud azon felfogni, hogy Harry soha nem fog Liammel jönni? Jó persze ha magától akarna jönni vele akkor jöjjön, de szerintem Liam nem fogja soha magával hozni. Hisz örül, hogy Ő túl éli valahogy.
Én még mindig nem tudtam felfogni, hogy én korrepetálom. Igaz eddig még csak egyszer volt nálam, de akkor is annyira aranyos volt. Ráadásul meg akarta hallgatni, hogy hogyan gitározok. Még most is libabőrös lesz a vállam ahol megérintett mikor lenyomott az ágyra és olyan közel ült hozzám, hogy a lába súrolta az enyémet. Mondanom sem kell, hogy mennyországban éreztem magam. Tudom Ő utálja ezeket a különórákat, de én teljes szívemből azt kívánom, hogy soha ne legyen vége. Hisz kettesben vagyunk és akár mennyit csodálhatom az arcát feltűnés nélkül. Nekem pedig megér ennyit ez az egy óra szenvedés vele.
Mert szenvedek vele ugyanis rettentő lusta és nem törődöm stílusa van.
- Igazából ma is jön, de könyvtárba viszem. - válaszoltam tömören és reméltem, hogy leszáll végre a témáról. Lopva anyára néztem aki igaz háttal állt nekünk, de még így is észre vettem, hogy a fülét hegyezni. Nem nagyon nyerte el a tetszését Liam. Sőt láttam rajta, hogy legszívesebben elküldené melegebb éghajlatra.
- Miért nem tud maga elmenni? - mondtam én, hogy figyel. Hangja tele volt gyűlölettel és lenézéssel. Nem tudom miért baj az, hogy elmegyek vele. Őszintén megmondva szerintem Liam az sem tudja, hogy hogyan néz ki egy könyvtár.  Majd ma végre megtudja. Amúgy normális az, hogy ennyire örülök, hogy könyvtárba megyek? Szerintem nem. De igazából nem is könyvtározásnak örülök hanem annak akivel megyek.
- Ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? - nevettem el magam anya kérdésén, de aztán rögtön abba is hagytam mivel Ő nem nevetett velem. Sőt inkább félelmetes volt a nézése. - Egyezzünk meg abban, hogy Liam nem nagyon rajong a könyvekért.
- Azt rögtön gondoltam. Elég volt csak ránéznem. - mondta rosszállóan. Anya utálja a lusta diákokat. Számára az a menő ha egy gyerek kitűnő tanuló mindenből. Utálom, hogy a szüleim tanárok.
Kissé kényelmetlen lett hirtelen a helyzet. Kiara csak csendben csinálta a házit, de láttam rajta, hogy nehezére esik befogni a száját. Szerintem még mindig a kérdéseivel bombázna ha anya nem lenne itt. Még csak az kéne, hogy megtudja azt, hogy legkisebb lánya már szerelmes. Ráadásul Liam unokaöccsébe.
- Én akkor megyek is. - álltam fel a székről majd amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a konyhából, nehogy anya még mondjon valamit.
Gyorsan felhúztam a cipőmet majd kinyitottam a bejárati ajtót és Liambe ütköztem aki pont akkor készült volna megnyomni a csengőt. Hirtelen megint elvesztem azokban a barna szemeiben amik oly csodásan csillogtak. Nyeltem egy nagyot és elfordítottam a fejem. Hogy a francba tud Ő mindig ilyen jól kinézni? Fekete térdig érő nadrágot viselt, hozzá illő fehér converse cipővel és fekete felsővel, fején pedig a sapkája hátra felé volt fordítva. Lélegzetelállítóan dögösen nézett ki. Habár Ő mikor nem?
- Indulhatunk? - kérdeztem meg végül és becsuktam magam után az ajtót és egymás mellett haladva indultunk el a járdán. - Remélem nincs problémád a sétálással. - pillantottam rá fél szemmel. Láttam rajta, hogy az orra alatt elmosolyodik miközben kezeit a nadrágja zsebébe dugta és úgy sétált mellettem. Most milyen menőn nézhetünk már ki. Az lenne az idill pillanat ha megfogná a kezem. Szép is lenne. - Igazából csak negyed óra gyalog. Addig is lesz időd gondolkozni azon, hogy melyik könyvel szeretnéd kezdeni.
- Most őszintén, Te tudsz másról beszélni mint az iskola vagy a tanulás? - fordította felém a fejét rossz állóan. Tekintetemet a cipőmre szegeztem ugyanis kissé rosszul esett ez a kérdése. Nincs is igaza. Vagy igen? Komolyan mindig a suliról meg a tanulásról beszélek? Gőzöm sincs, ugyanis nekem nem tűnik fel. Sóhajtottam egyet és a hajamba túrtam. Ennek utána kell járnom, Liam pedig úgyis megmondja az igazat.
- Komolyan mindig a suliról meg a tanulásról beszélek? - kérdeztem csendesen mire Ő hangosan felnevetett. Eddig így még soha nem láttam Őt így nevetni. Ugyanis miközben mosolygott az arca is vele nevetett. - Mi olyan vicces?
- Velem eddig még csak arról beszéltél. - válaszolta mire én elhúztam a számat.
 Akkor nem is csodálom, hogy nem szeret. Remek Lia ezt jól megcsináltad. És még csodálkozol rajta, hogy miért nincsenek barátaid. - Nem ezért nem szeretlek és szerintem nem is ezért nincsenek barátaid. - kezemet a szám elé kaptam. A francba komolyan kimondtam hangosan?
- Kimondtam hangosan? - néztem rá riadtan mire Ő bólintott egy hatalmasat. Képzeletben felpofoztam magam. - De nem értelek. Ha téged ez nem zavar akkor miért vagy velem mindig olyan bunkó? - húztam fel a szemöldökömet kérdően. Először csak vállat vont és nem úgy nézett ki mint aki válaszolni akar.
- Utálom ha valaki parancsolgat és megszabja, hogy mit csináljak. - válaszolta végül arca pedig ismét komor lett, pont olyan mint általában.  Ez nem egészen értem. Én nem is parancsolgatok neki, sőt nem is mondom meg neki, hogy mit csináljon. Arról pedig már nem én tehetek, hogy korrepetálnom kell. Ha tanult volna rendszeresen akkor most nem kellene ennek lennie.
- Nem az én ötletem volt, hogy korrepetáljalak. - mondtam egy kissé fagyosan. - Szóval ez miatt ne engem utálj. - tettem még hozzá. Szája sarkában ismét megjelent egy bujkáló mosoly amit nem tudtam, hogy hova tegyek. Utálom, hogy nem igazodok ki rajta. Legszívesebben megmondtam volna neki a magamét, de szerencséjére pont akkor érkeztünk meg a könyvtárhoz. - Megérkeztünk. - mondtam miközben a lépcsőn mentünk felfele.
Mikor beértünk a hatalmas épületbe és egy csomó polc tárult a szemünk elé, amin egy rakat könyv pihent, Liam arca elfehéredett és látszott rajta, hogy legszívesebben elfutna innen. Az egy tény, hogy nem neki való hely, de most ki kell bírnia egy picit ebben a környezetben.
Megfogtam a csuklóját és a polcok felé húztam. Miközben én a könyvek között válogattam Ő feszülten ácsorgott és tevékenységemet pihentem. Egy csomó könyvet nyomtam a kezébe mire Liam riadtan pislogott rám. Tiltakozni akart volna, de én lepisszegtem ugyanis ezen a helyen nem tanácsos beszélgetni, mivel a könyvtáros nő egy agybeteg vénasszony.
Intettem a fejével, hogy kövessen majd az egyik asztalhoz érve lettem a könyveket és Liam is ugyan ezt csinálta majd mind ketten leültünk egy székre. Én kezembe vettem az első kezem ügyébe kerülő könyvet és fellapoztam, hogy tudjak bele olvasni. Igazából én már az összes kötelező olvasmányt kiolvastam, és most csak azért olvasok bele mivel Liamnek a rövidített változtázat tökéletes meg teszi.
- Szóval melyikkel akarod kezdeni? Nyomorultak vagy Fösvény? - kérdeztem halkan és felmutattam a két könyvet. Undorodva elvette Tőlem a könyveket majd úgy nyitotta ki mindta bármelyik pillanatban felrobbana.
- Nem csodálom, hogy ennek a könyvnek ez a címe, ugyanis tényleg nyomorultul szarul van megírva ráadásul hosszú is. - dobta le hanyagul az asztalra ami elég nagy zajt csapott. Ráadásul a könyvtárosnő is felénk pillantott. Kész végem van. Még, hogy szar a Nyomorultak? És hosszú? Akkor még nem találkozott az eredi verzióval.
- Nehezdre esne halkan beszélni? - kérdeztem mérgesen majd elhúztam előle a könyvet. - És mi ez a duma, hogy hosszú? Ha nem látnád ez a rövidített változat. - felhorkantt majd hátra dőlt a széken.
- Nincs olyan könyv ami egy oldalból áll? Sokkal könnyebb dolgunk lenne ha lehúznánk wikipédiáról. - mondta unottan, de mikor észre vette, hogy felé emelem a könyvet az arca elé kapta a kezeit. Legalább tudja, hogy képes vagyok hozzá vágni egy könyvet.
- Akár tetszik akár nem a hétvégén kiolvasod az egészet, hétfőn pedig önként fogsz jelentkezni, hogy felelni akarsz. - válaszoltam komoran majd ismét elé nyomtam a könyvet. Szemei kitágultak és csak hápogni tudott. Viccesen nézett ki. - Úgyhogy jobb lesz ha már most elkezded. - tanácsoltam és pimaszul rávigyorogtam miközben én a többi könyvet olvasgattam.
Percekig nem szólt semmit, de még csak a könyv közelébe sem nézett. Engem nem érdekel a tiltakozása. Úgyis el kell olvasnia ha a suliban akar maradni. Hirtelen kihúzta a széket majd felállt.
- Nem Lia, nem fogom lehúzni a nadrágomat, hogy leszophass. - kiabálta mire akik a könyvtárba voltak mindenki felénk fordult. Arcom paprikapiros lett és amilyen mélyre csak tudtam lecsúsztam a székemen szégyenemben. Ilyen nincs. Ezt nem Ő mondta.  Küldtem felé egy gyilkos pillantást és akkor vettem észre, hogy hasát fogja a röhögéstől. Direkt csinálta ezt az egészet. Ezért még egyszer kinyírom.  Amúgy is, hogy jutott már ilyen hülyeség az eszébe? Undorító.
- Egy percetek van, hogy eltűnjetek innen. - ordította a könyvtárosnő mire én összerezzentem ezért Liam megfogta a karom és úgy húzott ki az épületből. Persze még mindig röhögött én pedig próbáltam túltenni magam rajta.
Mikor kiértünk a könyvtár elé Liam annyira nevetett már, hogy nem bírt megszólalni.
- Ezt most miért kellett? - kérdeztem rossz állóan és bevágtam a durcit. Soha nem fogom neki megbocsájtani.
- Látnod kellett volna az arcodat - prüszkölte nevetve. Milyen jó, hogy Ő ennyire viccesnek találta. - Nagyon vicces volt.
- Szerintem nem. - mondtam csípősen és elfordultam Tőle.
- Jaj már, veled még hülyéskedni sem lehet? Lazulj már el egy kicsit és élvezd az életet. - sétált mellém jókedvűen. Kedvem lett volna neki egyet behúzni, de aztán rá néztem és a haragom elszállt. Kevésszer lehet Őt ilyen boldognak látni. A szívem hasadna meg ha miattam lenne megint rosszkedvű. Végül aztán én is elmosolyodtam és úgy indultunk haza.
De alig mentünk pár lépést mikor George ugrott elénk. Rögtön elkomorultam ugyanis Ő is Liammel szokott cigizni a sulinál. Nagyon nem bírtam ezt a gyereket.
- Liam Te meg mit keresel egy könyvtárnál? - kérdezte Liam pedig rögtön távolabb állt tőlem és megvakarta a tarkóját. - És ki ez a csaj?
- Lia Lopez. Egy suliba járunk és Liam osztálytársa vagyok.  - válaszoltam bunkón. George szemöldöke az egekbe szökkent.
- Komolyan? Életemben nem láttalak még. - csóválta meg a fejét.
- Tudod Lia a suli legjobb tanulója. A szüneteket végig olvassa és nincsenek barátai. - felelte Liam mindent lenéző stílusban. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, ráadásul rettentő rosszul estek a szavai. Én meg még azt hittem, hogy talán még barátok lehetünk. Tévedtem. Csak azért beszél velem mert muszáj. Majdnem bedőltem neki.

Szólás nélkül elindultam és meg sem vártam Liamet. Minél messzebb akartam Tőle kerülni...

10

Sziasztok. Szerintem ez most hosszabb rész lett xD De döntsétek el ti :P Ohh és a tegnapi oldalmegjelenítések száma pontosan 790 volt :D

Egy kissé kellemetlenül éreztem magam ebben a helyzetben. Nem értettem Niall kitörését. Számomra nem úgy tűnt mint aki szeretetből köpött be a nagynénéméknek. Persze én is kitalálnák valami hihető sztorit. De azért most egy kicsit túlzásba esett ezzel a monológjával. Utóbb még azt várta tőlem, hogy majd megköszönöm neki. Jesszus azért van bőr a pofáján. Lehet most meg Zaynel szétröhögik a fejüket, hogy korrepetálásra kell járnom. 

Egyikőjüknek sem hiszek már. Túl sokat szenvedtem már miattuk és attól még, hogy elmond egy szívbemarkoló beszédet, nem fogok a nyakába ugrani és szerelmet vallani. Ha annyira a bizalmamba akar férkőzni akkor inkább falaznia kellett volna nem pedig elmondani a titkaimat. 

Zavartan megigazítottam a hajamat és próbáltam nem figyelni Harry kérdő arcára és Louis semleges tekintetére. Nekem már pedig akkor is el kell mennem korrepetálásra és ahogy elnézem Loun kívül senki más nem beszámítható. Most megint könyöröghetek neki, hogy vigyen el. Ez nem igazság. Utálok neki könyörögni mivel akkor mindig a diadalittas arcát kell bámulnom. Fenn hordja az orrát csak azért mert Ő már egyetemre jár a szülei pedig teljese mértékben megbíznak benne. 

- Ez még mindig olyan hihetetlen számomra. - csóválta meg a fejét Harry miközben engem bámult. Most komolyan mit kell ezen ennyit gondolkozni? Jó tudom fura, hogy korrepetálásra kell járnom meg minden, de tegye már túl rajta. Ki tudja lehet, hogy egyszer neki is fog kellene járni. - Te meg a korrepetálás? Az két külön dolog.

- Muszáj ha ebben a suliban akarok maradni. Szóval akkor ki visz el? - csaptam össze a kezeimet és jelentőségteljesen Louisra pillantottam, de Ő csak azért se nézett rám. Pedig nagyon is jól tudja, hogy rá célzok. Hisz Harrynek még nincs jogsija, gyalog pedig nem fogok elmenni a város másik felébe. Meg amúgy is magam sehova nem mehetek ugyanis szobafogságon vagyok még hosszú ideig. Ha engem kérdeztek szerintem csak akkor leszek felfüggesztve ha leérettségizek.

- Mintha nem tudnád. - forgatta meg a szemeit Louis unottan. Mondtam én, hogy tudja. 

- Persze nem kell ha nem akarsz. - válaszoltam és sarkon akartam volna fordulni mikor hallottam, hogy megreccsen a szék amit azt jelentette, hogy felállt. Igazából ha nem vitt volna el akkor engem az sem zavarna. Kicsapnak és akkor mi van? Nem lesz érettségim nos kész. Ilyen engem nem sűrűn zavar. 

- Olyan szerencséd nincs,ugyanis anyáék direkt felhívták a figyelmemet Rád. Azt mondták, hogy tartsam rajtad a szemem így azt is tudom, hogy beszéltek a dirivel akit nagyon jól ismerek. És  álltalában ő betartja a szavait. Szóval ha nem akarod, hogy kicsapjon és apa még jobban berágjon rád akkor inkább elmész korrepetálásra. - nézett a szemem közé komoran. Komolyan mi ütött ma mindenkibe? Hirtelen mindenki nekem akar jót. Ez pedig félelmetes ugyanis én nem vagyok ahhoz szokva, hogy ennyire törődnek velem. A kedves beszédhez pedig még annyira sem. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor beszéltek velem utoljára normális hangnemben. Általában bunkó és lenéző stílust használnak. - Persze ha egy híd alatt akarsz lakni akkor most szólj. - tette még hozzá és itt Jackre célzott aki képes lenne engem elküldeni ha kicsapatnám magam. Jack számára fontos a jó hírnév, de sajnos nálam ez nem érvényes ugyanis én Payne vagyok. 

Sóhajtottam egyet ami annyit jelentett, hogy igazat adok neki. Louis arcára diadalittas mosoly terült szét majd az asztalról felkapta a kocsija kulcsát és intett a fejével, hogy kövessem. Azért milyen már, hogy Karenák a hátam mögött megkérték, hogy figyeljen rám mint egy kisgyerekre. 

Louis beült a volán mögé majd megvárta míg én is beülök az anyósüléshez, de mielőtt beindította volna a motort felém kérdően fordult felém.

- Hova kell menned? - húzta fel a szemöldökét.

- Lia Lopezékhez. - válaszoltam és gyorsan elhadartam az utca címét. Louis bólintott egyet, hogy megértette majd elindult. Mikor kikanyarodtunk az utcánkból ismét megszólalt.

- Ő Lucy húga? - kérdezte kíváncsian. Vállat vontam ugyanis fogalmam se volt róla. Liával már lassan négy éve vagyunk osztálytársak, de nem sok mindent tudok róla. Habár ki tud róla sokat? Hisz nincsenek neki barátai. Beszélni is csak akkor beszél mikor felel vagy ha valaki kérdez tőle valamit. Én pedig nem vagyok hajlandó kérdezősködni. Ő is ugyan olyan ember mint bárki más. Szóval nem én tehetek róla, hogy nem tudok róla semmit. Amúgy is Ő sem tud rólam semmit se. 

Egyébként ez különös, hogy Louis tudja ki Lia nővére.  Különös. 

- Honnan tudjam? Utálom azt a csajt ahogy van. Idegesítő az állandó okoskodása. - mondtam az orrom alatt, Louis pedig csak jót derült rajtam. Fura volt, hogy a közelemben nevet.  - Mit nevetsz? 

- Tudod a tini fiúk kilencven százaléka ezen a véleményen van egy lányról aztán pár hónapon belül azt veszi észre, hogy bele zúgott. - oktatott ki bölcsen. Először meghökkentem majd egyszerre tört fel belőlem a röhögés. 

Még, hogy én és Lia? Oké én nem azt mondom, hogy Lia csúnya. Sőt nagyon is aranyos lány az illatáról meg a szemeiről pedig inkább nem is beszélek. Sőt mikor igazán mosolyog akkor az arca felragyog. De akkor sem tudom vele elképzelni magam. Ő az a tipikus jókislány aki irtózik a cigitől a buliktól meg a többi rossz dolgoktól. Míg én meg pont ezeket csinálom. Ha egyszer összes is jönnék vele nem lenne hosszú idejű a kapcsolatunk. Pár hét alatt bele fáradna a hazudozásaimba és a titoktartásomba. Képtelen lenne hinni nekem ugyanis nem engedném a bizalmamba férkőzni. Én pedig senkit nem engedek közel magamhoz. Már megszoktam, hogy egyedül vagyok ugyanis mikor én valakit megszeretek azt elveszítem. Hisz ott voltak a szüleim akik meghaltak, aztán a húgom akitől elszakítottak. 

- Nem gondolod, hogy túl sok időt töltesz az egyetemen? - húztam fel a szemöldökömet kérdően. Elnevette magát és hanyagul vállat vont. Ez után feszült csend következett, de engem nem zavart. Csak szimplán örültem neki, hogy Louissal most nem szívatjuk egymást, hanem normálisan beszélgetünk mint két igazi unokatestvér. Ami nálunk nagy szó.

- Látod tudsz te normális is lenni ha akarsz. Akár mennyire is utálod a szüleimet szerintem a szíved mélyén beismered, hogy igazuk van. Fiatal vagy még, hogy tönkre tedd az életed. Pont ezért nem is szerettelek. De most, hogy nem cigizel és nem jársz kocsmázni tök jól elvagyok veled. - fél szemmel rám nézett, de én kibámultam az ablakon.

 Most komolyan az élet stílusom miatt utált? Akkor ha még mindig kilógnák esténkét meg cigiznék, ismét bunkó lenne velem? Komolyan ennyire engedi magát befolyásolni? 

- Képzeld el, hogy nem ismerem be, hogy igazuk van! Elszakítottak a húgomtól pedig megígérték, hogy meglátogathatom. És ha nem fogadsz el olyannak amilyen vagyok akkor sajnálom. Szerintem nem az szerint kell egy embert meghatározni, hogy cigizik-e vagy sem. - szerencsére pont akkor fordult be Liáék utcájába majd pár másodpercen belül megállt egy kisebb ház előtt. Gondolkodás nélkül ki akartam szállni, de Ő elkapta a pólómat és vissza rántott.

 - Pontosan egy és fél óra múlva itt vagyok! Ne próbálj meg átverni mert úgyis rájövök. Magadtól legyél a ház előtt és ne nekem kelljen bemennem érted mert akkor bepipulok.

- Igenis Apuci. - vicsorogtam rá majd kirántottam a pólómat a szorításából és mérgesen becsaptam magam után az ajtót és elindulta a vaskapu felé. Lassan lépkedtem fel a lépcsőn majd mikor az ajtóhoz értem hezitálva nyomtam meg a csengőt. Igazából az zavart, hogy Louis még mindig a ház előtt várt, gondolom meg akart győződni róla, hogy tényleg be-e megyek. Nem hisz nekem. 

Kezeim ökölbe szorultak és épp azon voltam, hogy vissza szólok neki valamit amikor hirtelen kinyílt az ajtó és szembe találtam magam Liával. Halványan elmosolyodott mikor meglátott és végig mért, de aztán elkomorult az arca.

- Itt fogunk tanulni vagy inkább beengedsz? - kérdeztem mikor már meguntam az ajtóban való ácsorgást. Megforgatta a szemeit és arrébb állt, hogy tudjak bemenni. 

Az Ő házuk jóval kisebb volt mint a miénk. Mondjuk lehet itt nem lakik öt gyerek így nincs szükség annyi külön gyerekszobára. 

- Hol vannak a tankönyveid? - mért végig mikor már a lépcsőn sétáltunk fel, gondolom a szobájába. Idétlenül felröhögtem mivel rosszállóan megcsóválta a fejét. Eszembe sem voltak a könyveim meg a füzeteim. 

- Nem mondtad, hogy azt is hoznom kell. - válaszoltam egyszerűen. Lia homlokon csapta magát reménytelenül. Nagyon szórakoztató lesz ez a korrepetálás ha így folytatja.

- Akkor most mondom. - mondta csípősen mikor megállt egy fehér ajtó előtt. Látszott rajta, hogy kissé ideges mivel remegő kézzel nyomta le a kilincset majd állt félre, hogy tudjak bemenni.

Igen az Ő szobáját pontosan így képzeltem el. A falak halvány rózsaszínek voltak a bútorok pedig fehérek amit tele voltak rakva könyvekkel. Ráadásul nem akár hogy. Ábécé sorrendben voltak és nagyság szerint. Ráadásul az egész szobában szokatlan rend volt, még Harrynél is tisztább volt. Az íróasztalán egy halom papír hevert ezzel betakarva a laptopját. Elhúztam a számat. Ez nem hozzám való. 

Mikor becsukta az ajtót felé fordultam és akkor ütötte ki a szemem az ágya mellett álló gitár. A szívem össze szorult mikor a sajátomra gondoltam amit Karen elvett tőlem mikor megtudta, hogy cigizek. Már több mint egy hete nem játszottam semmit ez pedig jobban idegesített mint az, hogy nem mehetek sehova. Imádok gitározni mivel akkor kiadhatom magamból a fájdalmat. Mikor Nina kisebb volt minden este úgy aludt el, hogy én játszottam neki valamit, meg énekeltem. Régi szép idők.

- Tudsz gitározni? - kérdeztem és a kezembe fogtam a gitárt majd megpengettem egy húrt. Lia közelebb jött hozzám és zavartan elkezdte a csuklóját simogatni. És már megint zavarban van tőlem. Komolyan azt hiszi, hogy megeszem vagy mi?

- Kicsit. - válaszolta csendesen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kezébe nyomtam a gitárját majd lenyomtam az ágyára és leültem mellé.

- Játsz valamit. - kértem. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit tud.

- Kizárt dolog. - csóválta meg a fejét keményen. - Nincs kedvem hallgatni a gúnyolódásodat. 

- Miért gúnyolnálak ki? Ha nem játszol azért foglak gúnyolni mert félsz Tőlem. - mondtam flegmán. Elfehéredett és elkezdte pengetni a húrokat. Megijedt tőlem? Már ijesztő is vagyok?

Ha jól sejtettem Beatles dalt játszott, de eléggé hamiskás volt. De nem volt olyan reménytelenül rossz. Sőt ha többet foglalkozna vele egész jó lenne. Mikor letette gitárt érdeklődve pillantott rám.

- Van még mit fejlődnöd. - vigyorogtam mire Ő felhúzta az orrát és az iskola táskájához ment majd egyesével dobta nekem a könyveket. Komolyan hozzám vágta a biológia könyvet a matek könyvet végül pedig még a vastag angol irodalmat is ami hason talált és cseszettül fájt.

- Nem cikizni jöttél ide hanem tanulni. - válaszolta csípősen és leült mellém majd fellapozta az angol irodalom könyvet. - Gondoltam ma a kötelező olvasmányokkal kezdhetnénk. Mond el, hogy mit olvastál én pedig kérdezek belőle. - nézett rám én pedig ismét felnevettem. Életemben nem olvastam ki egy kötelezőt sem. Kinek van ahhoz kedve? Mind unalmas és értelmetlen ráadásul még hosszú is.

- Ha a Batmanes képregény is annak számít akkor egy csomót - mosolyodtam el, de Lia szúrósan rá nézett. Pont úgy mint egy tanár. Á szóval mikor tanulunk akkor nem lehet vele hülyéskedni. - De ha Te arra gondolsz amiket a nyári szünetben kell elolvasni, akkor egyet se.  - pupillái kitágultak és úgy bámult rám mint aki szellemet látott.

- Egyetlen egy kötelezőt sem olvastál el?

- Nem. - csóváltam meg a fejem mire Ő ismét hozzám vágta az angol könyvet, de most fejen talált amitől elterültem az ágyon. Most komolyan képes szétütni a fejem csak azért mert nem olvastam? - Ez fájt! 

- Majd az, hogy fog fájni ha meghúznak az érettségin. - vágta rá mérgesen. - Nos jelen esetben a könyveid és füzeteid nélkül úgysem megyünk semmire, és az csak még jobban megnehezíti a dolgunkat, hogy egy kötelezőt sem olvastál pedig a negyed éves dolgozat irodalomból abból lesz, szóval először el kell mennünk egy könyvtárból kikölcsönözni neked..- és csak mondta és mondta a magáét én pedig nem mertem közbe szólni mivel féltem, hogy megint hozzám vág valamilyen könyvet. Én és a könyvtár? Te jó ég! Mi lesz velem? Elbambulva figyeltem ahogy magyaráz és próbáltam olyan arcot vágni mint aki figyel. - ..és most mennyi mindent jegyeztél meg abból amit elmondtam? - húzta fel a szemöldökét.

- Annyit, hogy megyünk könyvtározni. - vigyorogtam rá és végre Ő is elmosolyodott.

- Kezdetnek ez is megteszi. - vont vállat mosolyogva. 

Az ajtó ismét kinyílt majd egy vörös hajú kislány rontott be a szobába. Mikor meglátott szemei kitágultak és nem kapott levegőt.

- Kiara nem meg mondtam, hogy kopogj mikor valaki van nálam? - förmedt rá Lia gondolom a húgára. Vagyis eléggé hasonlítanak. 

- Mit keres nálad Liam Payne? - húzta össze a szemöldökét. Aztán elindult felém majd közvetlen előttem állt meg. - Harryt hol hagytad? - kissé meghökkentem a kérdésén. Várjunk csak már tudom, hogy honnan ilyen ismerős. Biztos Harry osztálytársa. - Mit csinál, hogy nem jött el veled?

- Liam tanulni jött ide nem pedig szórakozni. - mondta rosszállóan Lia, de Kiara kedve még jobb lett.

- Akkor ezek szerint többször fogsz hozzánk jönni? - kérdezte csillogó tekintettel mire én bólintottam egyet. - És megoldható az, hogy Harryt is magaddal hozd?

- Mi a szar? Harry fanatikus vagy, vagy mi? - kérdeztem fejcsóválva. A kislány teljesen elvörösödött amiből azt szűrtem le, hogy totál bele van zúgva az unokaöcsémbe.

- A korrepetálásnak vége! - Lia felállt majd a karomnál fogva kihúzott a szobából és gyorsan végig húzott a fél házon, mikor a konyhából egy nő jött ki.

- Lia! Be sem mutatsz a kis barátodnak? - fordult lánya felé aki elfehéredett de még mindig a karomat szorította.

- Anya Ő itt Liam Payne az egyik osztálytársam akit én korrepetálok. - hadarta el egy szuszra. A nő összehúzott szemöldökkel méregetett. Elég furán éreztem magam, de mindegy. Nem mondott semmit mikor sarkon fordult, de volt valami a nézésében.

Lia szomorúan kifújta a levegőt mikor kinyitotta az ajtót pont akkor mikor Louis megérkezett.

- Hát akkor szia a suliban. - mondta és mielőtt bármit mondhattam volna becsukta utánam az ajtót.

És én még azt mertem mondani, hogy Tomlinsonék a furák...

9

Sziasztok :D Örülök, hogy tetszett a rész amúgy eszméletlenek vagytok. A tegnapi oldalmegjelenítés 450 volt :P Kis híján lefordultam a székről örömömben. Szuperek vagytok imádlak titeket :)))

Liam

Azzal tisztában voltam, hogy korrepetálásra kell járnom ugyanis Karen és Jack nagyon berágott rám. És amik akkor este elhagyták a szájukat azt be is tartották. Minden reggel és délután Harryvel, Zaynel és Niallel kell mennem iskolába. Például ha be akarok menni a városba akkor mindig el kell valakinek kísérnie. A telefonomat még mindig nem adták vissza úgy ahogy a laptopomat sem. Viszont a távirányítót igen ugyanis bele fáradtak abba, hogy  állandóan veszekedtem az unokatestvéreimmel.
De ami ennél is cikibb volt az-az volt, hogy az eset után rögtön bejöttek az igazgatóhoz és elmondták azt, hogy a diákok a tornaterem mellett cigiznek. Gondolhatjátok, hogy hogyan meghökkentünk a többiekkel mikor ebédszünetben el akartunk lógni cigizni és szembe találtuk magunkat a tesi tanárral. Kiabálva vissza parancsolt az épületbe. Ráadásul még csak el sem tudunk lógni mivel mostantól csak tanári kimenővel hagyhatjuk el az iskolát.
Karenék pedig minden este végig szaglásszák a ruháimat és átvizsgálják a zsebeimet. Tudom, hogy cigit keresnek nálam ami annyit tesz, hogy még jobban nem bíznak bennem. És az az egészben a legszörnyűbb, hogy most szerencsével is járnak. Már egy hete nem cigiztem és még csak nem is fogyasztottam alkoholt. Szerintem mikorra vége lesz a fogságomnak addigra a kocsmában már meg sem fognak ismerni.
Meg kéne nekik köszönnöm, hogy ezt csinálják. Hisz csak értem teszik, hogy ne tegyem tönkre az életemet ilyen fiatalon. A szívem mélyén igazat is adok nekik. De ezt az egészet csak miattuk kezdtem el. Amikor még az árvaházban éltem nem cigiztem olyan rendszeresen. Talán hetente egyszer mikor kiszöktem a szobámból. Élveztem ugyanis ki tudtam magamból adni a feszültséget. Beelégedtem vele. Csak hát aztán ugye a nagynénémékhez kerültem az életem pedig még szarabb lett. Cigibe és az alkoholba folytattam a bánatom aztán még jobban lettem Joshékkal és képbe jött a füves cigi is. Majd hirtelen azt vettem észre, hogy naponta szinte elszívok egy egész csomaggal. És még csak tizenhét éves múltam. Szégyenlem is magam rendesen, de mégsem csinálok ellene semmit.
Elszakítottak a húgomtól és most korrepetálásra kényszerítenek ráadásul Liához! Mi lesz velem?
- Akkor ezt meg is beszéltük. - csapta össze a kezét az igazgató én pedig megráztam a fejemet. Egy kicsit elkalandoztam. A mellettem ülő Lia már fel is pattant és látszott rajta, hogy minél messzebb akar tőlem kerülni. - A tanulás időpontját már nektek kell egyeztetnetek. - csapta össze a kezét és végleg lezártnak tekintette a témát.
Ezt én még mindig nem fogtam fel. Komolyan Lia fog korrepetálni? Ez annyira gáz már. A nagynénéméknek megint sikerült tönkre tenniük az életemet. Mi lesz velem?
- Ide figyelj! - Lia dühösen fordult felém a kihalt folyosón ugyanis már rég becsengettek. Elég félelmetesen nézett ki. - Van jobb dolgom is mint téged tanítani, csak azért mert Te lusta vagy kezedbe fogni a könyveket. De sajnos nincs más választásom. - legalább nem hazudik hanem megmondja a frankót. Kényszerből csinálja csak. - Szóval arra gondoltam, hogy már ma elkezdhetnénk, ha neked nincs jobb dolgod.
- Éppenséggel lenne jobb dolgom amiben Te és a könyveid nem szerepelnek. - mondtam bunkón.
Most mi van? Még ha nem is mehetek sehova még az is élvezetesebb mint, hogy tanuljak. Inkább bámulom egész nap a televíziót mint olvassak meg leckét írjak. Ráadásul mindezt Lia Lopezzel. Azzal a lánnyal aki az egész világon a legunalmasabb ember. Akár mikor szünet van Ő csak olvas, vagy pedig leckét ír. Szerintetek normális az, hogy egész évben egyetlen egy napot nem hiányzik? Soha nem beteg vagy ha az is akkor is eljön suliba. Még elsőben egyszer úgy eljött suliba, hogy nem volt hangja csak azért mert nem akart lemaradni a matek témazáróról. Amennyire aranyos lány annyira idegesítő is egyben. És még csodálkoznak azon, hogy miért nincsenek barátai. Habár mostanában elég sokat lehet Őt együtt látni Miával. De ahogy Miát ismerem csak kihasználja Őt.
- Pedig mostantól Te is könyvekkel fogsz még WC-re is járni ha le akarsz érettségizni. - kezeit a derekára tette arcán pedig diadalittas mosoly terült szét. Még csak el sem tudom magam képzelni egy könyvel a kezemben. Arra számíthat, hogy én olvasni fogok. - Szóval akkor ma délután nálam. - hangja keményen csengett és már sarkon is fordult volna ha én nem kapom el a csuklóját és húzom vissza. Az orrom alatt elmosolyodtam ugyanis arcán megjelent kép piros folt. Mindig ezt váltom ki minden lányból mikor hozzájuk érek.
- Ha már ennyire benne vagy a magyarázásban akkor azt is elmondhatnád, hogy hol laksz ugyanis London világváros és ne várd el Tőlem, hogy az összes lakosnak tudjam fejből a lakcímét. - mondtam miközben neki észhez kellett térnie. Nagy nehezen mökögve lediktálta az utcájuk címét meg a házszámukat majd gyorsan megigazította a ruháját és sebes léptekkel elviharzott mellőlem.
Utálom ha nekem parancsolgatnak. És Lia most pontosan azt teszi. Nagyon nem fogunk mi jól kijönni ha nem változtat a viselkedésén.
§§§
Mikor a többiekkel haza értünk a suliból Louison kívül senki nem volt otthon. Épp az asztalnál ült és szendvicseket gyártott. Persze testvérei rögtön csatlakoztak hozzá. Csak én maradtam állva és azon gondolkoztam, hogy vajon melyikőjük fog elvinni Liáékhoz. Karenék biztos, hogy csak este jönnek haza azonban nekem muszáj elmennem korrepetálásra ha ebben a gimiben akarok maradni. A diri világosan megmondta, hogy kicsap ha megszegem az utasítását. Jack így sem beszél már velem normálisan. Ha kicsapatnám magam akkor szerintem még javítóintézetbe is képes lenne becsukatni.
Hisz élő példa Josh. Karen miután felhívta a szüleit és elmondta nekik, hogy mit csinál egy szem fiuk, elvitték agyturkászhoz. Nyugtatókon él és a bébicsősze egy szabad percet nem ad neki. Egy hét alatt tíz könyvet kiolvasott és magától jelentkezett angolon felelni. Félelmetes. És én nem akarom így végezni.
- Ki tud délután elvinni korrepetálásra? - kérdeztem majd leültem Harry mellé a székre.  Erre a kérdésemre mindenki felém fordult és elég értelmetlen arcot vágtak.
- Korrepetálásra Te? - húzta fel a szemöldökét Zayn. - Jó vicc, de ezt nem hiszem el. Biztos megint ki akarsz lógni kocsmázni meg cigizni. - az utóbbi időben Zayn okoskodása az agyamra megy. Azt hiszi, hogy mindenkitől okosabb. Állandóan pofázik jelentéktelen dolgokról. Nagy csávónak érzi magát mivel idén végzős és parancsolgathat a kisebbeknek.
- Szerinted viccelnék én ilyennel? - kérdeztem komoran.
- De most viccen kívül - fordult felém Harry érdeklődve. Megint kérdésekkel fog bombázni. - Miért kell neked korrepetálásra járnod? Oké én tudom, hogy pocsékok a jegyeid, de szerintem ehhez már mindenki hozzá szokott.  - van benne valami. Szerintem is hihetetlen, hogy el kell járnom. Ilyen ötleteim nekem nincsenek.
- Kérdezd a drága bátyádtól, hogy miért kell korrepetálásra járnom. - válaszoltam egyszerűen és Niall felé néztem aki épp azon fáradozott, hogy a szájába tömje a fél szendvicsét. Harry összehúzott szemöldökkel gondolkozott. Hát persze Ő akkor éjjel mélyen aludt mikor Niall beköpött a nagynénéméknek. Csak Niall, Zayn és Louis hallgatta végig az egész cirkuszt.
- Ezt nem egészen értem. - mondta csendesen Harry és egy göndör tincsét húzogatta. - Niall kérésére jársz korrepetálásra? - homlokon csaptam magam az értetlensége miatt.
- Persze biztos az Ő kérésére. - fújtattam mint egy macska. - Élőbb ugornák le a Big Ben tetejéről mint, hogy az Ő kérését teljesítsem. - kulcsoltam össze a kezeimet.
- Egyszer még megköszönöd, hogy elárultam anyáéknak. Akár mennyire is utálsz, el kell ismerned, hogy nekem volt igazam. Már túl messzire mentél. - mondta kék szemei pedig komorak voltak. Csak megforgattam a szemeimet és horkantottam egyet. Szóval nekem akart segíteni. Hát szerintem nem segített, inkább még jobban tönkre tette az életemet.
- Most azt várod, hogy köszönjem meg? - húztam fel az egyik szemöldökömet rosszállóan. - Miattad nem mehetek sehova, elvették az összes zsebpénzem, nincs se telefonom se laptopom és mindezek mellett korrepetálásra kell járnom Lia Lopezhez. Igen Niall köszönöm, hogy segítettél. Rendes volt Tőled. - csattantam fel mérgesen Ő pedig csak hatalmasokat pislogott.
- Tudod mit? Bazd meg a rohadt életedet. - csattant fel majd hevesen felállt és farkasszemet néztünk. - Azt hittem, hogy végre észhez térsz és megjavulsz. Reménykedtem benne, hogy még nincs sok minden veszve. Azonban most végre felnyitottad a szemem. Tőlem ne várj segítséget többé. Drogozd szét az eszed ha azt akarod. De ezt egyszer még úgyis nagyon megbánod. - meghökkentem a szavain. Niallt még soha nem hallottam ilyen komolyan beszélni. Csak pislogva figyeltem mikor elmegy mellettem, de úgy hogy direkt a vállamnak ütközik. Zayn is felpattant majd testvére után ment.
Harry kikerekedett szemekkel nézett, Louis pedig csak egyszerűen ült és bámult maga elé.

Lehet, hogy Niall tényleg csak segíteni akart? De akkor miért örült a szenvedésemnek? Komolyan mondom már semmit nem értek...

8

Sziasztok. Szerintem mindenki sejti, hogy mi lesz ebben a részben xD 

Lia

- És annyira aranyos haja van a szemeiről pedig inkább már nem is beszélek. - Tudjátok mi a jobb még annál is, hogy korán reggel sétálnod kell suliba miközben a hajad szanaszét áll a hűvös szél miatt? Az, hogy a húgod ábrándozását kell hallgatnod egy fiúról. Kiara még csak pár hete jár gimibe, de máris kiszemelt magának egy fiút. Az én rekordomat nem döntötte meg. Mármint én rögtön az első nap bele zúgtam Liambe és ez a helyzet azóta is változatlan. De Kiara meg is fogja magának szerezni a kiszemeltjét velem ellentétben.
Az én szerelmi életem tiszta más. Nagyon is jól tudom, hogy Liam és én köztem soha semmi nem lesz és ez így van jól. Két külön világból származunk és én miattam biztos, hogy nem fog megváltozni. Neki megfelel ez az élet stílus. Nem hiszem el, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy fiatal kora ellenére milyen meggyötört arca van. Elég csak bele nézni a szemeiben. A szomorúságon kívül semmi mást nem lehet benne látni. Amikor elkezdtük a gimit akkor nem volt ennyire meggyötört kinézete, nem is cigizett annyit és néha napján tanult is valamit. Azonban mostanra már meg sem erőlteti magát. Sőt szerintem még csak az sem érdekelné ha kicsapnák az érettségi előtt. Titkol valamit az életéből. A szüleiről senki semmit nem tud ami elég különös. Sőt még az unokatestvéreivel sem jön ki jól pedig náluk lakik. Néha napján kéztetést érzek rá, hogy megöleljem és elmondja neki, hogy nekem bármit elmondhat. De aztán meghallom a bunkó beszólásait és rájövök arra, hogy nincs szüksége a segítségemre.
Fogalmam sincs, hogy miért csinálja ezt. Senkit nem enged közel magához csak Josht és még néhány más srácot. Nem értem. hogy miért nem veszi észre azt, hogy a haverjai tették tönkre az életét?
- Most kiről is beszélsz? - fordultam húgom felé miközben lassan sétáltunk az iskola felé. Tudom nem szép dolog, hogy nem figyelek rá pedig Ő lelkesen avat bele az életébe. Vicces, hogy tőlem vár tanácsot. Pedig Lucy többet tudna neki ebben segíteni. Ő a szerelmi tanácsadó nem én. Mondjuk arról senki nem tud, hogy én szerelmes vagyok Liambe. Jobb is mivel ha a szüleim megtudnák akkor órák hosszat hallgathatnám a prédikálásukat, hogy nem hozzám való.
- Hát Harry Tomlinsonról. Hisz mondtam, hogy Ő az osztálytársam. - a név hallatán megálltam majd kikerekedett szemekkel bámultam húgom felé. Mondja valaki, hogy félre hallottam és nem Tomlinsont mondott. Ugyanis Tomlinson egyet jelent Liammel mármint biztos az unokatestvére. Hisz Zayn és Niall is Tomlinson és ott volt Louis is és Ők testvérek voltak. Ráadásul azt is tudom, hogy van még egy öccsük. Akkor ezek szerint Ő lehet Harry. Na várjunk csak, Kiara bele zúgott Liam unokatestvérébe? Na ne ez nem lehet.  Ez borzalmas. Mondjuk Zaynékkel nincs semmi bajom, de akkor is közös a vérük Liammel. És most a húgom szerelmes lett Harrybe. - A bátyjai és az unokatestvére veled jár egy osztályba. - csacsogott tovább majd karon ragadott, hogy ismét útnak induljunk. Én sokkos állapotba kerültem. Ugyanis Kiara akit kiszemel magának azt meg is szerzi. Mi lesz akkor ha össze jönnek és örökké együtt maradnak? Én nem akarok rokonságba állni Liammel.
- És mennyire komoly ez az egész? - köszörültem meg a torkom. Először is jobb ha tisztázzuk az alap dolgokat. Hisz az még semmit nem jelent ha szerelmes belé. Példának itt vagyok én. Szerelmes vagyok Liambe mégsincs semmi jelentősége. Lehet, hogy csak Kiara szerelmes Harrybe és a fiú pedig semmit nem érez iránta.
Húgom szomorúan lehajtotta a fejét ami jelen esetben számomra jót jelentett.
- Semennyire. Csak beszélgetünk meg rólam másolja a matek leckét, tegnap pedig én súgtam neki kémián a dolgozatnál mivel megkért. - megkönnyebbülten kifújtam a levegőt és kedvesen megsimogattam a vállát csak azért, hogy ne tűnjek annyira szívtelennek. Ennek az egésznek akkor semmi jelentősége. Hisz Liam rólam is rendszeresen másolja a leckéket meg a dolgozatokat. Akkor ezek szerint Harry olyan lehet mint az unokatestvére. Lusta.
- Ne is foglalkozz vele. Fiatalok vagytok még. - vontam vállat egyhangúan pont akkor mikor az iskola bejárati ajtajához értünk. Kiara bólintott egyet majd elmotyogott egy halk sziát és elment mellőlem.
Szerintem elég jó tanácsot nyújtottam neki. Tizennégy évesen mit akar pasizni? Az Ő korában én még rajzfilmeket néztem meg plüssmacikkal aludtam. Ezt az egészet hamar kiheveri. Nem adok egy hetet máris más fog tetszeni neki akibe megint halálosan belé lesz zúgva. Szép dolog a gyerekszerelem, de ha még évek múlva is megmarad az érzés akkor az már szívás. Tudom én is tizennégy voltam mikor bele zúgtam Liambe, de a mi történetünk teljesen más.
§§§
A tornaterem öltözője már teljesen kiürült mivel mindenki sietett ebédelni. Azonban én annyira kifáradtam a tíz perces futásba, hogy még az étvágyam is elment. A francnak kell mindig nekem győznöm. Most megint mehetek versenyre pedig tavaly megfogadtam, hogy soha többet nem megyek.
Hajam még mindig tiszta víz volt és a zuhanyzóktól úgy mentem vissza a lány öltözőbe, hogy közben a hajamat törölgettem törülközővel mikor a fiúk öltözője felől hangokra lettem figyelmes. Ezer hang közül is megismertem volna Josh Devine hangját.
Tétováztam egy kicsit, de végül mégis csak irányt váltottam és nesztelen léptekkel az ajtóhoz osontam közben pedig a fülemet hegyeztem.
-...bébicsőszt fogadtak fel mellém aki mindenhova követ. Egész nap a nyakamon lóg és minden nap könyvtárba visz ahol órák hosszat tanulnom kell. De ez még mind semmi a diliorvoshoz képest. - Josh hangja tele volt dühvel ráadásul még hangosan csattant is valami ami ha jól sejtem a szekrény ajtó volt. Miért kell neki bébicsősz? És miért jár dilidokihoz? Úgy tudtam, hogy Josh szülei mindent megengednek neki.
- Niall ezt még nagyon meg fogja bánni. Ez mind az ő hibája. - szívem egy ütemet kihagyott mikor Liam hangja is felcsendült. Mit is gondolhattam, hisz ha Josh itt van akkor neki is itt kell lennie. - Szerencséje van, hogy akkor az apja az utamat állta, mert ha nem teszi meg puszta kézzel öltem volna meg. - szokás szerint a mondatai durvák voltak. Hogy tud így beszélni az unokatestvéréről? Ugyanis Liamnek minden mondatát komolyan kell venni.
Mutatóujjamat a szám elé raktam és úgy próbáltam össze rakni a beszélgetésüket. Nagyon koncentráltam mikor hirtelen nekem nyitották az ajtót és farkasszemet néztem Liammel. Barna szemei szikrákat szórtak miközben az arcomat kémlelte.
- Mióta hallgatózol itt? - húzta fel a szemöldökét kérdően Liam. Ez is csak rám vall. Életemben egyszer hallgatózom akkor is lebukom. Nyeltem egyet és elkezdtem az egyik tincsemmel játszani.  - És mit hallottál?
- Se..se..semmit. - nyögtem ki nagy nehezen és lesütöttem a szemeimet.
- Engem úgysem versz át ezzel a bájos kinézetetted. Úgy látszik a hazudozást nem lehet könyvekből megtanulni. - tárta szét a kezeit hangja pedig tele volt gúnnyal. Tudtam, hogy megint a jegyeimre céloz és arra, hogy szeretek olvasni. Jó igaza van tényleg kegyetlenül rosszul hazudok. De ez ellen nem tudok csinálni semmit és nem is akarok. - Reménytelen vagy.
- Nem reménytelenebb mint Te! - vágtam vissza nyersen. Elegem van belőle, hogy mindig gúnyt űz belőlem. - Földbe dugnám a fejem a helyedben. Niall az unokatestvéred eszedbe sem szabadna jutnia olyan dolognak, hogy megölöd.
- Édesem,ne üsd bele olyanba az orrod , amiről fogalmad sincs. - válaszolta majd végig simított az arcomon amitől én libabőrös lettem. Komolyan hozzám ért? És megsimogatta az arcom. Tudom nem gondolta komolyan, de akkor is milyen király már. Azonban mielőtt bármit szólhattam volna Joshal együtt elmentek. Elképedve dőltem a hideg falnak majd újra lejátszódott előttem a jelenet miközben kezét az arcomon végig simítsa.
- Ne foglalkozz velük. Pár napja elkapták őket mikor ki akartak szökni. - gyorsan megráztam magam majd megláttam Miát aki pár lépéssel állt előttem. Fura volt, hogy csak így hozzám szólt. - Liam nagynénje és nagybátyja totál bepibult mikor megtudták, hogy rendszeresen kiszökik éjjelente, és cigizik. Szerintem Josh elég könnyen megúszta. Én a szülei helyében soha nem engedném ki a szobájából. - fújtatott mint egy macska. Ez fura. Mármint én azt hittem, hogy tudnak róla, hogy Liam mit csinál.
- Honnan tudod mindezt? - kérdeztem.
- Az egész suli erről beszél. A tornaterem mellett tanárok állnak, hogy megakadályozzák azt, hogy ott cigizzenek. - legalább már tesznek ellene valamit. Megnéztem volna azért, hogy hogyan állt a szájuk mikor meglátták ott a tanárokat.
- Á Miss. Lopez pont magát keresem. - kis híján ugrottam egyet mikor a matek tanár a vállamra rakta a kezeit. Az nem jó mikor engem keres. Eddig mindig versennyel végződött. - Az igazgató úr üzeni, hogy az ebéd szünetben menjen fel hozzá. Már az osztályfőnöke is ott van.
Eléggé furán nézhettem mivel bökött rajtam egyet, hogy induljak. Mégis mit akar Tőlem az igazgató és az ofő együtt? Az igazgató nem szokott velem csak úgy beszélni. Talán rájöttek arra, hogy fél osztály rólam puskázik a dolgozatok között? És most ki akarnak csapni csalás miatt? Tudtam én, hogy túl messzire mennek. De rám soha senki nem figyel. Most meg én fogom megszívni az osztálytársaim miatt. Ezt most, hogy fogom megmagyarázni a szüleimnek?
Lábaim ólomsúly nehezűek voltak mikor lépcsőztem. Mikor elértem az igazgató szoba ajtaját remegő kézzel kopogtattam be. Hallottam egy halk szabadot majd kinyitottam az ajtót és elég fura látvány tárult a szemem előtt.
Az igazgató úr a bőr foteljében ült. Az ablaknál Mrs.Sweety állt és közben lesújtó pillantásokat küldött az igazgató asztalával szemben foglaló székre amin nem más mint Liam ült.
- Jó napot. - köszöntem vékony hangon és a pólóm ujját húzogattam idegesen. Még jobban megrémültem Liam jelenléte miatt. Liam felpillantott rám majd összehúzta a szemöldökét. - Hívatott.
- Igen. Gyere Lia foglalj helyet Liam mellett. - nézett rám mosolyogva az igazgató úr majd a Liam mellett álló székre mutatott. Hezitálva, de elindultam majd leültem. Elég feszült volt a hangulat. - Most, hogy mind a ketten itt vagytok akkor a lényegre is térek. - ketten? Miért hasonlít engem Liamhez? Az én jegyeim jók és a magaviseletem is. Soha nem cigiztem és bulizni sem járok. - Nos ma reggel Liam nevelő szülei felkerestek. Gondolom sejted, hogy mit mondtak...- itt Liamre nézett aki csak megforgatta a szemeit és összekulcsolta a kezeit ami nála annyit tesz, hogy ilyenkor nem válaszol. Órákon is nem egyszer eljátszotta már ezt. - A jegyeid borzalmasak a tanárok pedig semmit nem tudnak veled kezdeni.
- Már meg ne haragudjon igazgató úr, de ez nem a tanárok bűne. Ha más gyerek le tud ülni tanulni akkor Ő miért nem? - fakadtam ki mire Liam az orra alatt elmosolyodott.
- Ebben igazad van, de ahogy látod Liam más mint a többi gyerek. - nézett rám kedvesen az igazgató.  Persze, hogy más.  Szerintem direkt csinálja, hogy magára vonja a figyelmet. - Épp ezért hosszas gondolkodás után arra a döntésre jutottunk, hogy korrepetálásra van szüksége. De mivel a tanárokkal lenézően viselkedik és ez a különórákon is így lenne az osztályfőnökötök azt tanácsolta, hogy korrepetáld Te. - kis híján lefordultam a székről mikor ezt kimondta.
- MICSODA? - Liammel egyszerre pattantunk fel a székből és kérdeztük. Kizárt dolog, hogy én korrepetáljam Őt. Nincs az az Isten. Keressenek neki mást.
- Miért pont Én? - kérdeztem megsemmisülten és a hajamba túrtam.
- Mert az egész iskolában neked van a legjobb tanulmányi átlagod. Kitűnő vagy minden tantárgyból mindezek mellett olimpiákat nyertél már. - utálom, hogy ilyen okos vagyok. Valaki ébresszen fel ebből a rémálomból. Oké a szívem mélyén azért örülök, de ezt senkinek nem mondhatom el.
- És mi lenne akkor ha megígérem, hogy mostantól jó fiú leszek? - szólalt meg Liam is. Az igazgató és az ofó is hangosan felnevetett. Én is elmosolyodtam. Ez az egész abszurd dolog. Ő mint jófiú? Kizárt dolog. - Tanulni fogok mint egy kis angyal és csendben leszek az órákon. Akkor nem kellene Lia szabadidejét pazarolnom.
- Az a gond, hogy neked már senki nem hisz. A döntésem végleges. Lia fog korrepetálni és ha megtudom, hogy nem teszed a kötelességed rögtön kicsaplak az iskolából és elintézem, hogy  más iskolába ne vegyenek át...

Ez durva. Nincs más választásunk. Korrepetálnom kell Liamet...

7

Hellótok!!! Nos tegnap valaki megjegyezte hogy rövidek a részek. Hát szerintem nem, de ha így is lenne akkor csak úgy közlöm, hogy naponta van friss rész ami elég nagy szó. Szóval ezen nem fogok változtatni. Ugyanis ha pl.hetente egy rész lenne akkor természetesen hosszabbra írnám a fejezeteket, de így felesleges :) Ó és bocsi amiért tegnap össze kevertem a neveket, már kijavítottam xD

Utam egy közeli parkhoz vezetett ahol leültem az egyik padra majd mély gondolkozásba kezdtem. Akár mennyire is próbáltam kiverni Lia szavait a fejemből, valahogy mindig újra a fülemben csengtek. Próbáltam magamat meggyőzni arról, hogy nincs igaza, de a szívem mélyén be kellett ismernem, hogy márpedig igaza van.

A jegyeim pocsékok és ha Jack nem lenne akkor már rég kicsaptak volna. Úgy lenne a tisztességes ha megköszönném neki amiért pénzel támogassa a sulit és így nem kell attól tartanom, hogy iskola nélkül maradok. Ha ő nem lenne akkor már tényleg nem járhatnák suliba.  

Pedig ha megerőltetném magam a tanulásba semmi gond nem lenne. Elég jó fejem van csak ki kellene használnom. De nem teszem ugyanis nem fogok örömöt szerezni Karennek és Jacknek. Ha betartották volna a szavukat és elengednének Wolverhamtonba minden hétvégén akkor én is máshogy viselkednék velük. 

Nina hiánya már lassan az őrületbe fog kergetni. Hiányzik a kishúgom! Két éve semmit nem hallottam felőle. Azt sem tudom, hogy hogyan néz ki, hisz tizennégy éves. Tudom most azt gondoljátok, hogy miért nem látogatom meg titokban. Nos a válasz egyszerű. A jogsit még tizenhat évesen letettem, de ezzel az a gond, hogy a drága rokonaim nem engedik, hogy kísérő nélkül vezessek. Akár hányszor volán mögé ülök, valaki mindig ül az anyósülésbe. Az unokatestvéreimet pedig felesleges megkérnem, hogy jöjjenek el velem, a válaszuk úgyis nem lenne. 

Telefonom bőszen csengett a zsebembe, de eszem ágában sem volt felvenni. Senkivel nem akartam most társalogni. Ha szerencsém van Niall és Zayn nem köpi be Karenéknek, hogy ellógtam az utolsó óráról. Habár bennük nem lehet megbízni. Ahogy ismerem őket, első szavuk a szüleikhez az lesz, hogy ellógtam. Nem érdekel, úgy ahogy az életem se.

- Liam miért nem veszed azt a rohadt telefont? - hallottam meg Josh hangját én pedig unottan felemeltem a fejem. Nem egyedül jött hanem többi tizenéves sráccal akikkel esténként bandázni szokunk. Ami annyiból áll, hogy beülünk egy kocsmába és szétdrogozzuk az agyunkat. Oké én nem. Én megállók a sörnél meg a füves ciginél. -Arra gondoltunk, hogy este elmehetnénk inni. Mit szólsz? - kérdezte mire én vállat vontam és felálltam a padról. Igazából ez azzal jár, hogy megint ki kell szöknöm otthonról. De nem érdekel, eddig még úgysem jött rá senki sem. Akkor ma miért lenne máshogy? 

- Kérsz? - George egy csikket nyújtott felém. Rögtön tudtam, hogy fűvel van megtöltve, de azért bele szívtam. Testemben szétáradt a méreg és lassacskán elfelejtettem Lia fájó szavait. Nem is volt igaz amit mondott. Csak a féltékenykedés beszélt belőle amiért neki nem lehet olyan menő élete mint nekem. Minden vágya az, hogy a barátnőm lehessen és nem tud bele törődni, hogy nekem nem kell. Pedig ha tudná, hogy mennyiszer elképzeltem már azt, hogy a tanári asztalon dugom meg. Sok mindent nem tud még rólam. De ha így folytatja akkor nem is fog.

§§§

Az ablakomhoz sétáltam majd kinyitottam az ablakot és óvatosan kihajoltam és lenéztem a többi ablakra, hogy égnek-e még a villanyok. Ezért jó, hogy enyém a padlás szoba. 

Mikor meggyőződtem róla, hogy az összes ablak sötét ami azt jelenti, hogy az unokatestvéreim alszanak, Karen és Jack pedig még nem jött haza a munkából, lassan indultam el az ajtó felé. A folyosóra érve nesztelen léptekkel indultam le a lépcsőn és próbáltam zajtalan lenni.

Sikeresen elértem a bejárati ajtót majd háttal becsuktam amikor is kész erős kezet éreztem a vállamon. Minta hideg vízzel öntöttek volna le olyan érzés fogott el mikor Jackel találtam szembe magam.

- Hova- hova ilyen késő este fiacskám? - húzta fel a szemöldökét szemei pedig villámokat szórtak. Nyeltem egy nagyot és lesütöttem a szemeimet közben pedig a piszkos cipőmet kémleltem. Ezt most jól megcsináltam. Fogalmam se volt róla, hogy ilyen hamar haza jönnek a munkából. Pedig azt mondták, hogy mostanában sokáig fognak dolgozni amiért egy új albumon munkálkodnak.

- Én csak sétálni akartam. - válaszoltam a megszokott hangomon és még csak nem is pislantottam. Mondjuk ez elég hülyén hangzik. Éjjel tizenegy órakor sétálni? Ráadásul úgy, hogy reggel iskola?

- Igen? És akkor Ő mit keresett pont most a házunk előtt? - szólalt meg Karen is majd akkor vettem észre, hogy hosszú ujjai Josh csuklóján vannak. A francba! 

Josh arca falfehér volt és egy hang sem jött ki a torkán.Szerintem nem erre a fogadtatásra számított. Miattam került bajba. Őszintén megmondva eddig még soha nem láttam ilyen dühösnek őket. 

- Nem elég, hogy hazudsz, de még bűzlesz is mint egy utolsó alkoholista. - Jack direkt úgy engedett el, hogy lökött rajtam egyet. Zihálva szedtem a levegőt és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnám rendbe hozni a dolgokat. De milyen hülye vagyok már, hogy elfelejtettem tiszta pólót felvenni? Tényleg bűzlök, de nem az alkoholtól hanem a füves csikktől amit délután szívtam.Még jobban.Már csak arra jöjjön rá, akkor még képes lenne élve kibelezni. - Meg szeretnéd hallgatni az én verziómat is? - kérdezte és összekulcsolta az izmos mellkasa előtt a kezeit. Meg sem várta a válaszomat úgy kezdett el beszélni. - Megint ki akartál szökni mint a többi este és kocsmázni akartál volna menni cigizni meg az Isten tudja, hogy mit csinálni. Csak most egy kicsit elszámítottad a menetet ugyanis nem számítottál rá, hogy véletlenül belénk ütközöl. - arcára vicsor terült szét. Igaza volt tényleg nem gondoltam rá, hogy pont beléjük ütközök. De most nem csak én vagyok bajban hanem Josh is.

- Most azonnal menj be! - mutatott az ajtóra Karen, Jack pedig elkapta a könyökömet és úgy húzott maga után. Mint egy bűnöző úgy éreztem magamat a jelen esetben.- Téged, hogy hívnak? - hallottam ahogy Josht faggatja, de Ő neki esze ágában sem volt válaszolni. Jól tette. 

- Josh Devine. Velünk jár egy osztályba és Liam haverja. Együtt cigiznek a tornaterem mellett és ma is együtt lógtak el az utolsó órákról. - fejemet az emeltre vezető lépcsőkhöz kaptam ahol Niall, Zayn és Louis állt. Ugye most csak képzelődök és Niall nem mondta el azt, hogy a suli udvarán cigizek és rendszeresen lógok. Ekkora köcsög nem lehet az unokatestvéréhez. Akár mennyire is utálom ezt azért nem nézném ki belőle.

- Mit tudsz még Niall? - kérdezte Jack majd a szőke fiához sétált. Akkor mégsem képzelődtem tényleg elárult. 

- Cigizik, füvezik, lóg, rendszeresen késik az órákról és a tanárok szerint nem fog leérettségizni. - sorolta, Jack pedig minden egyes szó után még vörösebb lett. Mikor Niall befejezte a mondandóját diadalittasan rám vigyorgott. És még Ő meri azt mondani, hogy az unokatestvérem. A pokolra valók az ilyen emberek. Ki kellett volna állnia mellettem nem pedig ellenem beszélnie.Most még jobban utáltam mint eddig bármikor.

- Niall ezért még kinyírlak. - indultam meg felé ökölbe szorított kezekkel, de Jack a grabancomnál fogva vissza rántott és lenyomott egy székre a kezét pedig nem vette el rólam. Tök mindegy mert úgyis megölöm. Ezt nem ússza meg szárazon.

- Felhívom Josh szüleit, Ti pedig menjetek aludni. - parancsolta Karen és már nyúlt is a telefonért, hogy tudja hívni Josh szüleit. Louis, Niall és Zayn libasorban vissza ment lefeküdni. Én is elindultam, de mikor rátettem az egyik lábamat, Karen utánam szólt.

- Veled még beszédünk van! - mondta mire én még csak felé sem fordultam. Egyenesen a szobámba mentem, majd mikor becsuktam az ajtómat idegesen a falba ütöttem a kezem végül pedig a fejem következett és másodpercekig csak oda ütögettem bele.

Miért van ekkora elcseszett életem? Miért nem élhetnek a szüleim akik szeretnek és én is szeretem őket? Nem kérek sokat csak annyit, hogy végre valaki teljes szívéből szerethessen. De ez képtelenség ugyanis engem mindenki utál. Élő példa Niall. Az unokatestvérem és Ő árult el. Kis szemét. Ezt még nagyon csúnyán vissza fogja tőlem kapni, azt garantálom!

Az ajtóm újra kinyílt majd Jack és Karen lépett be a szobámba. Mind kettőjük arca komor volt. Fogalmam se volt róla, hogy mit is kéne mondanom.

- Megmagyarázom! - álltam eléjük. Ez volt a legértelmesebb szó ami jelen esetben eszembe jutott. - Niall utál engem és kitalál dolgokat. Nem kell komolyan venni.

- Úgy ahogy Louis is igaz? Tudod Ő már régebben figyelmeztette, hogy átversz minket, de én hülye nem hittem neki. - mondjuk Loun nem lepődök meg. Ő élvezi mikor szenvedni lát. 

- Az volt a legnagyobb baj, hogy túl elnézőke voltunk veled. Ez mostantól megszűnik. - csóválta meg a fejét Karen. - Szobafogságot kapsz. Minden délután Zaynékkel kell haza jönnöd. Sehova nem mehetsz nélkülünk. Mindezek mellett nem kapsz zsebpénzt, a laptopodat és a telefonodat is oda adod. 

- Mi van? - kerekedett ki a szemem és ösztönösen a telefonomhoz nyúltam ami a zsebembe pihent. Jack a kezét nyújtotta ami azt jelentette, hogy adjam oda neki. Ezalatt Karen elvette a laptopomat a távirányítómat és most épp a hátizsákomat túrta fel. A pénztárcámból kivette a megtakarított pénzemet majd undorodva a cigis dobozt is. 

- Ürítsd ki a zsebeidet is. - mondta nyersen Jack én pedig megforgattam a szemeimet és úgy teljesítettem a kérését. Persze ott is volt egy csikk amit rögtön el is vett. Ezt nem hiszem el. Be akarnak ide zárni. - Remek!

- Utállak titeket. Bár felfordulna az egész család. Tönkre tettétek az életemet! - ordítottam miközben azok elindultak az ajtó felé. De csak mosolyogtam rám ami jobban idegesített mintha megütöttek volna.

- Ó és ne felejtsem el, korrepetálásra fogsz járni. Az ilyen reménytelen eseteken már csak az segít. - nézett rám utoljára Karen majd becsukta rám az ajtót.

Megsemmisülten csúsztam le a hideg padlóra és próbáltam feldolgozni ezt az egészet. Mit fogok én csinálni telefon és gép nélkül? De ami a legszörnyűbb honnan fogok pénzt szerezni cigire? Én bele halok ha nem mehetek innen sehova. Nekem szükségem van a szabadságra. 

Rettentően fájt a viselkedésük. Még a hülyének is feltűnne, hogy engem itt nem látnak szívesen. Mindig is éreztem, de most ezek után már el is hiszem. Nekik én csak teher vagyok a vállukon és alig várják, hogy megszabaduljak Tőlük...

6

Nos megérkezett az új rész. Pedig azt hittem, hogy ma nem fogok tudni hozni új részt. De sikerült :D Ó és ez megint Liam szemszöge :D

Liam

Hangos dudaszó törte meg a békés álmomat. Hangosan felmordultam majd a másik felemre fordultam. Különösebb képen nem foglalkoztam vele ugyanis tudtam, hogy Karen és Jack indult el dolgozni. Mondjuk az már eléggé fura, hogy dudáltak. Ki tudja lehet ez egy újabb családi szokás. Tomlinsonkon már semmitől nem lepődök meg.
Három év telt el azóta, hogy örökbe fogadtak. És, hogy őszinte legyek nem vagyok megelégedve az életemmel. Amikor ide jöttem a nagynéném kedves és aranyos volt. Mostanra átváltozott egy üvöltöző sárkánnyá. Akár mit csinálok semmi nem felel meg nekik. Próbál olyanná változtatni mint az unokatestvéreim. Eddig nem sikerült nekik. Éjjelente titokban kiszökök és Joshékkal bandázok. Ő vele a gimi első évében ismerkedtem össze és hamar megtaláltuk a hangot. Cigizik és imád bulizni ráadásul minden hülyeségben benne van.
Ahhoz képest, hogy Jack szerint a mi iskolánk London legszínvonalasabb intézménye eléggé együgyűek a tanárok. Eddig még egy tanárnak sem tűnt fel, hogy egy csomó diák a tornaterem mellett cigizik. Persze erre nem fordítanak nagy jelentőséget, inkább a tanulmányi eredményekkel vannak elfoglalva. Vicces ugyanis Jack mióta az első év végén majdnem megbuktattak és kicsaptak, alig beszél velem. Szerinte megszégyenítettem a család jó hírnevét. Mondjuk ezt nem értem ugyanis én nem vagyok Tomlinson sőt a suliban senki nem akarja elhinni, hogy valami közöm van hozzájuk.
Jobb is ugyanis nem akarok olyan lenni mint Ők. Átvertek én naiv pedig hittem nekik. Karen és Jack megígérték, hogy minden héten meglátogathatom Ninát az árvaházban. Tudjátok mikor láttam a húgomat utoljára? Két éve! Azóta esélyem sem volt eljutni Wolverhamtonba. Nyomkövetőt szereltek a telefonomba és sehova nem mehetek az engedélyük nélkül. Azt hiszik, hogyha szabályokat írnak elő nekem akkor meg fogok tudni változtatni. Tévedtek ugyanis a dolgok még súlyosabbá váltak.
Senkiben nem bízok meg és azt sem tudom megmondani, hogy mikor mosolyogtam utoljára igazán. Egy tömegroncs vagyok. Legszívesebben most azonnal elhúznék innen. De nem tehetem ugyanis még kiskorú vagyok. Legalább most kezdem az utolsó évemet és amint betöltöm a tizennyolcat elhúzok innen. Úgysem fogok nekik hiányozni.
Hisz mikor új házba költöztünk, gondolkodás nélkül én kaptam meg a padlásszobát csak azért, hogy jó messze legyek a drága unokatestvéreimtől. Louis felettébb jól szórakozik azon, hogy a szülei nincsenek oda értem. Niall és Zayn semlegesek. Harry pedig a családból a legnormálisabb. Esküszöm Ő még egyszer hiányozni is fog ha elmegyek innen.
A fölszintről hangos ajtócsapódás hallatszott én pedig mérgesen ültem fel. Szemeimet rögtön megütötte az éjjeliszekrényemen álló óra ami pontosan 7:10-et mutatott. A francba akkor előbb nem is Karenék mentek el hanem a többiek.
Mintha rakétából lőttek volna ki olyan gyorsan szálltam ki az ágyamból és a földről rögtön felvettem az első kezembe kerülő ruhát. Befutottam a fürdőszobába és a fogkefémért nyúltam majd a számba tettem és újra vissza mentem a szobámba. Miközben a fogamat mostam úgy pakoltam bele a könyveimet a hátizsákomba. Mikor kész lettem újra vissza mentem a fürdőszobába és kiöblítettem a számat végül pedig a tükörben gyorsan megigazítottam a rövidre nyírt hajamat.
Amikor ezekkel kész lettem rohantam le a földszintre. Igazából nem is azzal volt a bajom, hogy elkések hanem azzal, hogy most azt várják Tőlem, hogy bő fél órát gyalogoljak. Szemetek! Bele haltak volna ha felébresztenek?
A konyhába érve Louis pillantottam meg aki nyugodtan kevergette a kávéját. El is feledkeztem róla, hogy Ő már főiskolás. A helyét Harry váltotta fel ugyanis Ő meg ma kezdi a gimit.
- Többiek? - kérdeztem fagyosan.
- Szerinted hol lehetnek negyed nyolckor? Nagyokos már rég elmentek ugyanis nem lenne tanácsos Harrynek ha rögtön az első napon elkésne. - válaszolta kicsit sem kedvesen. - Talán ha most elindulsz gyalog, olyan nyolc órára beérsz. - kuncogott fel.
- Haha nagyon vicces. - vicsorogtam rá. Louis és az Ő kedves énje. Imádom. Komolyan nélküle üresnek érezném magam. - Akár hiszed akár nem, de ma Te fogsz elfurikázni a suliba. És a válaszod csak igen lehet.
- Miért lenne az nekem jó ha segítenék neked? - húzta fel a szemöldökét kérdően.
- Mert épp útba esik neked a suli. Szóval pattanj és induljunk! - parancsoltam keményen. Elgondolkozott majd megforgatta a szemeit és felállt a székből. Tudtam, hogy nekem van igazam mivel tényleg útba esik a suli.
- Örülj, hogy ma csak nyolcra kell bemennem az egyetemre. - fogta meg a kocsija kulcsait majd elindultunk.
§§§
Mindig is az ebédszünetet szerettem a legjobban az egész tanításban. Titokban cigizni a haverokkal a legjobb ráadásul most muszáj volt lenyugtatnom magam Zayn viselkedésén. De nem is a bunkó beszólása idegesített fel hanem az, ahogyan Liával beszélt. Tudom ocsmány dolog a hallgatózás, de hát én ilyen vagyok. Liát mindig is cikiztem és eddig még soha nem védte meg senki sem. Erre fő pont az unokatestvérem!
Lia az a lány aki nálam mindig kiveri a biztosítékot. Okos, aranyos és ha úgy van keményen vissza tud szólni. Ő nem tudja, de mindig is csodáltam a kitartását. Más lány már rég messzire rohant volna a közelemből, de Ő még mindig tűri a szívatásomat.
Az elszívott csikket eldobtam majd kezemet a farmerom zsebébe dugtam és vissza indultam az ebédlőbe. Még egy csomó diák ebédezett az én szememet mégis a terem legsarkában foglaló lány ütötte ki. Lia szokás szerint egyedül volt miközben egy könyvet olvasott. Arcomra gúnyos mosoly ült ki és úgy indultam el felé. Kérdés nélkül leültem a vele szembe való székre majd rá néztem, de Ő még csak figyelembe sem vett.
- Ezt a könyvet még nem olvastam. - csóváltam meg a fejem.
- Miért nem lepődök meg ezen? - kérdezte, de fel sem pillantotta könyvéből. - A Te számodra ez túl nehéz. Számodra valamilyen képregényt tudok ajánlani, ugyanis talán azt értelmezni tudod. - felnevettem és egy hirtelen mozdulattal kikaptam kezéből a könyvet. Küldött felém egy gyilkos pillantást mikor meglátta, hogy becsukom. Mondtam én, hogy a sértései mindig kemények.
- Azt reméltem, hogy idén végre megváltozol és úgy fogsz viselkedni mint a többi normális tini lány. Tévedtem ugyanis úgy látszik Te örökké Miss.Stréberke maradsz. - helyezkedtem el kényelmesen a széken. Látszott rajta, hogy legszívesebben hozzám vágná az ebédjét. De fél méghozzá Tőlem. Pedig nem kéne ugyanis imádom a kéretős csajokat. És valljuk be őszintén lehet egy stréber, de eszméletlenül dögösen néz ki.
- Ha nem tetszik az életem akkor minek jöttél ide? Nem kértem és csak, hogy tudd elegem van belőled. Lehet stréber vagyok, de én le fogok érettségizni és bekerülök egy híres egyetemre, míg Te megbuksz és valahol koldulni fogsz mivel senkinek nem fogsz kelleni! - csattant fel a szavai pedig olyanok voltak mintha pofon vágott volna.
- Nem lesz újdonság számomra, hogy senkinek nem fogok kelleni. Eddig se kellettem senkinek sem...- válaszoltam majd felálltam. Ez most durva volt. Mit tud ő rólam és az életemről? Az ég világon semmit úgy ahogy senki sem. Koldus pedig nem leszek ugyanis egy jól fizető munkát akarok és közben el szeretnék végezni egy főiskolát is. Ninának jó életet akarok biztosítani.
De honnan is tudhatná Lia mindezt? Hisz nem ismeri az igazi életem és nem is fogja.
- Liam hova mész? Már rég becsengettek! - szólt utánam Josh mikor elmentem az osztálytermünk előtt. Válaszadás képen megvontam a vállamat majd lassan kisétáltam a suli épületéből. Mikor kapun kívülre értem rögtön cigi után nyúltam és úgy indultam el valamerre...